Hallgatnak a baloldali megmondóemberek az agyonvert kárpátaljai magyar ügyéről

Beck Zoltán, Puzsér Róbert, Bod Péter Ákos, Iványi Gábor, Jeszenszky Géza, valamint Pottyondy Edina és Szél Bernadett is az aláírók között volt.

Parázs vita zajlott Tusványoson a médiaszabadságról a szabadegyetem leghangosabb sátrában.
Tusványoson vitát rendeztek a Puskás Ferenc Kávéházban, elvileg arról, miként hatott a médiára a rendszerváltás, valamint a digitális technológiák, csak aztán a vitából „Puzsér-vita” lett, heveny „kisgrofózással” – nem mellesleg megszületett a leghangosabb sátor.
A vitán Gerényi Gábor, az Index alapítója, Pócza István, a Mandiner rovatvezetője, valamint Puzsér Róbert publicista és Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője vett részt, Balogh Ákos Gergely moderálásában.
Mi az, ami sokkal jobb volt a rendszerváltás előtt a média szempontjából, és mi az, amiben rosszabb a média most? – ezzel a kérdéssel indult meg a diskurzus, ami gyorsan átváltott egy „Puzsér vs. mindenki más” felállású párbajba a mikrofonért.
Szöllősi kifejtette, szerinte a kilencvenes évek eleje kiábrándító mélypont volt a sajtó szempontjából, s hihetetlen átverés az, amit a média akkor jelentett. Nem szólt másról az egész szörnyűség, mint hogy „falazzanak ennek a vagyon és hatalom átmentésnek, kimentésnek”. Puzsér itt rögtön közbevágott, s feltette a kérdést: akkorát változott a helyzet azóta. Erre válaszul Szöllősi leszögezte, hogy
az azóta lezajlott technológiai forradalom miatt sokkal több esélye van sokkal több hangnak megszólalni.
Puzsér a kérdésre válaszul kifejtette, hogy Magyarországon pozitív szempont, hogy ha ellenzéki vagy, akkor van sajtószabadság a kapitalizmus keretei között. Ha pedig rendszerpárti vagy, akkor a feudalizmus keretei között van sajtószabadság, ami azt eredményezi, hogy könnyebb a megélhetés, nem a piacon kell megélni, „az állambácsi meghajlítja nekünk a kapitalizmust” – aminek kapcsán Szöllősi közbevetette az ellenzéki médiák és az NGO-k kapcsolatát, mire válaszul Puzsér kötötte az ebet a karóhoz: másfajta szabadsága van annak, aki ellenzéki és annak, aki rendszerpárti.
Pócza István a moderátori kérdésre leszögezte, szerinte
színesebb a magyar média, de véleménybuborékosabb is.
Színesebb, mert a vélemények jóval széttartóbbak, sokkal nagyobb a magyar tulajdon aránya, mind a kormánypárti, mind az ellenzéki részen. A felvetett kapitalizmus kérdésre pedig megkérdezte azt, hogy mennyire lehet kapitalista logikának tekinteni azt, hogy különféle sajtótermékeket különféle NGO-kon keresztül finanszíroznak? Akik pedig utána megpróbálnak megfelelni a finanszírozók vélt vagy valós igényeinek – ha pedig a kapitalista logikát követjük, akkor végeredményben az lesz, hogy néhány nagy pénzember fogja megmondani, mi legyen világszinten a médiában.
Gerényi elmesélte a kérdés kapcsán, hogy sok emléke van a rendszerváltás előtti időkből. Megemlítette az első megrendelését az állami televíziótól különféle eszközökre, amikor a belügyminisztérium irodáiban kellett aláírni a szerződést, amelyről már úgy gondolja, nem fordulhat elő. A beszélgetés e ponton gyorsan átcsapott egy heves egyetértésbe arról, hogy az ügynökaktákat nyilvánosságra kell hozni, majd Puzsér a médiahegemóniáról beszélve megjegyezte, hogy a Magyar Hangot nem Magyarországon nyomtatják, valamint azt, hogy a „Simicska-korszakban”, a Magyar Nemzetben megjelent cikkei elérhetetlenek lettek.
Pócza leszögezte: a magyar médiahegemónia nem úgy van, ahogy gondoljuk. „Ha megnézzük az olvasottságot, akkor 50-50%-ot látunk, ami kiegyensúlyozottságot mutat” – mondta, majd beszámolt egy médiajelentésről, amely szerint a kormánypárt szavazói sokkal nagyobb arányban látogatják az ellenzéki oldalakat, mint az ellenzéki szavazók a nemzeti oldalakat,
„sokkal nagyobb százalékban nyitottak a Fidesz-szavazók, akik aztán az ellenzéki média elolvasása után, mégis a Fideszre szavaznak”.
Gerényi újfent történelmi kontextust helyezett a beszélgetés köré, mikor leszögezte, hogy szerinte a mostani médiahelyzetnek két kulcsmozzanata van: az egyik a 2002-ben a Fidesz által elvesztett választás, amikor Medgyessy híres/hírhedt mondata elhangzott, hogy „akinek saját tévére van szüksége, az vegyen magának”, amely elvetett gondolatból 2010-körül lett valóság, amikor a magyar médiavállalatok sorra értéktelenedtek el, ami miatt a tulajdonosok sorra adták el a cégeiket, minek eredményeképp üzleti alapon megszületett a nemzeti média.
Puzsér kifejtette, Magyarországon szerinte a sajtó nem működik megfelelően mint negyedik hatalmi ág, mert nem volt a „Schmitt-ügy” óta egyetlen egy politikus sem „elsüllyesztve” a sajtó által és a nyilvánosság fél a politikától – erre Pócza rákontrázott azzal, hogy
jártál te az Európai Parlamentben? A magyar parlamenthez oda lehet menni, de az EP-ben dehogy, azt mondják, ez itt nem szokás!
Puzsér a közbevetést érdemi reakció nélkül hagyta, majd folytatta, hogy a sajtónak nincsen ellenőrző, kontrolláló szerepe, nincsen a negyedik hatalmi ágat megillető hatalma a politikára. A Megafont hozta példának, amelyről elmondta, hogy egy válasz a vlogszférára, viszont míg azok organikusak, addig a Megafon organizált, az egyik szerves, alulról szerveződik, a másik pedig szervezett. Amikor Pócza szarkasztikusan megjegyezte, hogy Gulyás Márton alulról szerveződik, Puzsér kifejtette, hogy organikusan indult, az organikusan kihajtott hajtás lett föntről meglámpázva, mint a marihuánánál.
A vita során felmerült az Ursula von der Leyen nevével fémjelzett vakcinabeszerzés és az Eva Kaili féle korrupciós ügy, mint két jelentős ügy, aminek kapcsán a nyugati sajtóból láthatólag hiányoznak a vezércikkek, az elszámolásra való felhívások. Puzsér ennek kapcsán leszögezte, ez a kettő korrupciós ügy, majd elkezdett Orbán Viktor Kis Grófo-s képéről beszélni. Puzsér szerint ebben minden kifejeződik.
Pócza amikor megkérdezte, hogy zavarja-e a publicistát Kis Grófo, az kifakadt:
nagyon is zavar engem az alja kultúra, bocsánatot kérek, de nagyon is zavar”.
A kulturális ítéletmondás többször is előkerült, Puzsér szerint az egészséges reakció erre a felhördülés. Pócza szerint a publicista lenézi az embereknek egy nagy részét, valamint kifejtette, hogy ha megnézik Grófo számait a YouTube-on, azok mutatják, hogy nagyonis organikusak – ellentmondva a publicista véleményének. Puzsér felhozta erre, hogy attól még, hogy valami organikus, „lehet hitvány” – mire Pócza megjegyezte, hogy
„magaddal vitázol?”
Szöllősi ennek kapcsán megjegyezte, az szerinte rendben van, hogy a miniszterelnök megy és felköszönti a nyolcvanéves Törőcsik Marit és még más millió ilyen gesztust tesz, de „ez a te sznobizmusodba nem fér bele”. A vita végén azért a résztvevők kézfogásokkal búcsúztak.